|
 |
|
|
Volt mikor érintésedért éltem napom,
Komolytalan volt minden gondolatom.
Csak a percnek éltem, oh én bután,
Igazi életről mit sem tudván.
Volt mikor fanyar ízként érte szám
Apró lelked mást kíván;
Hogy mit, tán te sem tudtad igazán,
Jártad az utad "jó ez így" motyogván.
Volt mikor nem hallottam apró lépted,
S már én sem keres... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gyere velem! Vidámparkba megyünk! Felülünk a szellemvasútra. Jó lesz, meglátod! Félni is fogunk!
Útnak indulunk, kapaszkodj! Sötétség fog közre, szuszog, lüktet, akárha élne. Úgy érzed magad, mintha egy hatalmas állat gyomrában járnál. A falak hirtelen összerándulnak, átcsapnak feletted a gyomornedvek, de még ne félj, máris új helyen járunk. A tükrök termébe jutottunk. Csontvá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Psalmus Hungaricus
I.
Vagy félezernyi dalt megírtam
s e szót: magyar,
még le nem írtam.
Csábított minden idegen bozót,
minden szerelmet bujtató liget.
Ó, mily hályog borult szememre,
hogy meg nem láttalak,
te elhagyott, te bús, kopár sziget,
magyar sziget a népek Óceánján!
Mily ólom ömlött álmodó fülembe,
hogy ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Gondolsz rám, ha én már nem leszek?
Gondolsz rám, ha egyszer elmegyek?
Megismersz-e majd, ha fényképről bámul rád egy arc?
Gondolsz rám, ha arc leszek csupán?
Szív és élet nélkül? Mely bámul rád bután?
Felébred-e még tebenned a múlt,
Vagy téged is a feledés zord homálya sújt?
Gondolsz rám?Szivedben ott leszek?
Él benned tovább, mi benn... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Sebzett vadként bolyongok,
Zord és kihalt a világ.
Kristályszilánk mindenhol,
És sehol egy szál virág.
Nem tudom, hogy mi történt,
Egy pillanat műve volt,
Eltűntek a csillagok, és
Eltűnt a fényes hold.
Sötét felhők borítják,
Az égboltot mindenütt.
Egyedül csak én vagyok,
Ami volt az mind eltűnt.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett:
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
(Robert Burns)
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Versezet az pusztai kalandozásokról,avagy midőn új
időknek új PC -s szelei fújdogáltak,
az hírhedett CSORBATANYÁN....
Egy kobzos írta e sorokat,már nem tudom ki,
Az idő vagyon az Úr 1992.esztendeje,Anno Domini,
Kezdem is már most,csak mindent szép sorban,
Mi történt tizenkét vitézzel a lovagi korban,
Kik voltak ők,hogy is fogalmazh... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nyár volt... a levegő reszketett a forróságtól, de már látszottak a jelek. Sötét felhőktől terhes az ég. Szinte tapintható volt a feszültség.
Megtörtént... egy csepp, kettő, tíz. Apró buborékokban pukkant szét sok ezer esőcsepp... lassan kihalt az utca... futva menekültek az emberek a záporozó esőcseppek elől, vonzotta őket a fedett hely. Pedig... olyan jó ilyenkor végigsétál... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Betegvok, zenélgetek, unatkozom, másolom a könyvecske köv részét...
mindenki nagy örömére remélem:D:D:D:D:D
III. Éjszaka
Álmodott. Tudta, a tisztán tapintható formák ellenére, biztosan tudta, hogy csupán egy álom. Egy teremben fogalt helyet. Barokk stílusú épület, magas boltozat, kétségbeesetten ordító fehérre meszelt falak. Valamiféle hivatal lehetett. Fogcs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Ezt Én magam írtam, elég drámai, vagyis tragikus történet
Gyönyörű a tavasz, a fák üde zölddé változtak, a fákon megjelentek megannyi csodás kis virágok, a levegő áramlása, szinte szerelmet hozó fuvallatot éreztet.
Egy gyönyörű tavaszi napon, egy fiú és lány találkozott a parkolóban. Egymással szemben álltak, mosoly arcukon, a felhőtlen boldo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... A hercegnőről, akit meg kellett győzni a saját boldogságáról...
Új csoda, mit szült az ég, remélj!
Haldokol már a szennyes múlt, ne félj!
Emeld égre smaragd szemeid, remélj!
Remélj, ha kell, a kínt is zokszó nélkül szemléld.
Remélj, mert kell, ne zárd be lelked soha,
Sorsod, élted bármily mostoha..
Mitől lehet a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gyönyörű mesét találtam a szerelemről,megosztom Veletek
Szerelem
"Messze Izlandon élt egy fiatal lány, Szerelem nyílott szívében, mely beteljesedéshez közeledett. Titkon persze, a zord atya gyanakvó figyelmétől kísérve, de szerencsére viszonozva várta vágyai beteljesülését. Egy napon, midőn a vasfegyelmű apa egész napra eltávozott, a szerelmesek végre egymás... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Na végre elkezdtem foglalkozni a honlapommal... Ez sem fog sokáig tartani! 
Tegnap megjegyezték, hogy én egy rendes valaki vagyok.. De persze estére romba döntöttem!  Hát az élet kegyetlen és zord.  ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
..."Mindig, már mint apró gyerek
Más voltam, mint más - e szemek
Másként láttak - más szenvedély
Tüzében égett ez a vér.
Más forrásból fakadt a bánat
Énbennem;más hangokra támadt
Csapongó kedv az én szivemben
És mindig egyedül szerettem.
Viharzó éltem hajnalán
Akkortájt bukkant fel talán,
Jó s rossz mélyéből tört elő
E titkos, bén... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tóth Árpád: ÁLARCOSAN
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.
Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.
De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Kedveseim!már megint itt az ezoterikus trend korszak.komolyan mondom,már a tököm tele van vele,mert mindig nagy keletje volt/van ennek a horoszkop láznak.De amit csodálok,hogy soha nem unják meg,nem xünik meg,és mindig tud "ujabbat" mutatni.Engem mindig érdekeltek a tudományok.a vallásoktól kezdve,a technikán át,a halállal kapcsolatos témák,minden ága.tehát köztük valamelyest az ez... |
|
|
|
|
|
|
|
|
BAUDLEAIRE. BORUS ÉG
Mintha homlokodon őszi ború ülne,
S rejtelmes két szemed (kék, zöld tán, vagy szürke)
Felváltva lesz szelíd, álmodó s kegyetlen,
Az ég bágyadt színét idézve keverten.
Emlékeztetsz a sok langyos, fátylas napra,
Mikor könnyben olvad meg a szív fájdalma,
S felajzott idegek, miket felserkentett
Titkos bú, g... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tél a havason
Csend van. Szokatlanul nagy a csend. Benn a kandallóban ég a tűz, pattog a fa, kellemes a meleg és finom illat tölti be a kis szobát. Kinn elnémult az erdő. A madarak ijedve elbújtak az ágak közé, néha még észrevétlenül leszállnak a földre, csipegetnek, aztán gyorsan visszarepülnek a biztonságosnak vélt fészekbe. Csak a mókusok serénykednek, minden percet k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat.
A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat.
Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára
kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára.
A kakas még az ólben pitymallatot rikongat,
az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak,
dalától messze rebben bimbóról bá... |
|
|
|
|
|
